hogy lassan 28 éve élek ezen a földön, de egy 86  éves falusi vénasszonynak kell felhívnia a figyelmet arra, hogy ha egy pasi kikezd velem.

Azt hiszem, hogy egy óriási szociológiai csoda, hogy egyáltalán én férjhez mentem. Még az a szerencse, hogy Oliver ilyen egyértelmű fiú!

Azon töprengek, hogy vajon eddig hányszor örültem intellektusom/személyem/humorom mindenhatóságának, miközben a szembeülő tudatosan flörtölt velem? (És azon is, hogy ha most visszautazhatnék az időben úgy 10-12 évet, vajon elhinném-e magamnak, hogy olyan nő vagyok, akit akár akarhatnak is a pasik? Tuti nem, hiszen még most se hiszem el igazán!)

Vajon csak én vagyok ennyire vak ezekre a dolgokra???