megálltam a lelki fejlődésemben, de lagalább nem történik velem semmi...

Azt hiszem az a nehéz abban, ha valaki saját magában turkál (semmi erotikus gondolat), hogy mire közel kerülhetne a felismeréshez, a nagy válaszhoz, addigra frankón mélyre tud süppedni az önsajnálatban.

Hogy azért annyira ne legyek elkeseredve igyekszem magam feldobni spéci dolgokkal, mint például kakaóscsiga, túrósrétes, józene, jóhumor (Hofi, ki más?). Ez viszont úgy hat rám sajnos, mint amikor 15 órás gépezés utáni fejfájásomra beveszek egy aspirint, és nyomom tovább a gép előtt... A fejem már nem fáj, hát mi bajjom lehet? A kedvem jó, miért ne lenne? Csoki bennem, zene a fülembe, humor a májamba! Csak most már azért mégis lépni kéne egyet újra, mert kurva magas az a hegy...

Ilyenekkel doppingolok, pedig nem kéne