Ma érkezett egy "rendkívül művelt és kedves" vendégünk, aki miután belépett az ajtón közölte velem, hogy idézem (kár lenne, ha nem maradna örökségül ez a mély értelmű mondat az utókorra) "-Ebbe a büdös, koszos porfészek faluba egyáltalán van víz?"
Mivel akkor és ott nem válaszolhattam méltóképpen, azért kénytelen vagyok itt kipuffogni magam. Nem titkolt célom most egy kis fricskát adni a nagy fővárosiaknak.
Szóval kedves, mélyentisztelt tajparaszt bunkó... Engedje meg, hogy ott kezdjem, nem tudom, hogy ez a nagy, de teljesen tiszta, és friss levegőjű Budapesten hogy szokás, nálunk itt ebben az ósdi kis városban (hát igen, kis baki... nem falu ez kérem, hanem város. Még hozzá ősrégi. Már a római korban jegyezték. A honfoglaló magyarok építettek ide először várat, és olyan kismúltú, jelentéktelen személyek éltek benne, mint a Nádasdy famili, a Draskovitsok, majd Lajos király bajor herceg. Ideköthető valami Tinódi, Gárdonyi meg Guttenberg, de nyilván nagy barmok lehettek, mivel nem (csak) Budapesten éltek. A városi rangot egyébként 1871-ben elvették, de 1968. augusztus 20.-án visszaadták, a franc se tudja miért?!) mink a nagy parasztok szoktunk köszönni egymásnak. Szóval kezicsókolom!
A büdös falu főútja karácsony környékén (Simon Miklós fotója)
A "falu"-ban amúgy akad némi kis víz. Nem kértük, hogy legyen, csak hát erre folyik egy-két folyó, meg valami meleg lötty bugyog felfelé, a franc se érti mivégett. Ezt a kicsit büdös, de annál forróbb folyadékot egyébiránt már azok a tudatlan rómaiak is felfedezték maguknak (nem konkrétan itt, de 30 kilométeren belül még!). Ez a fura, barbár nép köztudottan nagyon szeretett henyélni, meg dugni, és már unalmas volt mindez a földön, meg a kanapén, hát kitalálták ezt a fura szokást, hogy fürdőzés... Ezt a hülye tradíciót megtartottuk mink a vidéki bunkók is, azért hát a legtöbb háztartásba bevezették már a vizet, úgy egy fél évszázada legalább, de a nagyanyám esküszik rá, hogy előtte sem volt erre senki büdös. Amúgy, mivel ez a hülye gyógyvíz benne van a talajba, ezért jobb híján ez folyik a csapból is, sőt ezzel húzzuk le a WC-t is. (Persze azért itt is klórozzák, nehogy egészséges legyen!) Amúgy egyszer láttam a tévébe, mert persze a vidéki paraszt Budapesten még sosem járt, hogy arra maguk felé is vannak ilyenek, szóval maradhatott volna akár otthon is! Nem azé mondom..., de milyen jó lett volna!
Aztán ha már itt tartunk, ismerjük az angol WC-t (bár tény, hogy egy-két pottyantós még van a kertvégében barhiból), a kábeltévét, a mobiltelefont, hallottunk már az autóról, és egyszer láttunk olyat, aki ismert valakit (természetesen Pesten), aki mesélt neki valami nagy furmányosságról... valami Internet a neve.
Mi vidéki parasztok amúgy itt elég nyugodtan élünk. A sok frusztrációt általában kerti munkával vezetjük le. Ami hasznos, és az ilyen drága emberek után, mint amilyen Ön is, több hektárnyi földet tud az ember felásni, hirtelen felindulásból. Ez a pesti szemmel teljesen értékelhetetlen munka arra hivatott, hogy a boltban legyen mondjuk liszt. A liszt ugyanis nem papírzacsiba terem 1 kilós kiszerelésben. Hagyok időt meglepődni...
Kedvesaranyosdrága... Tudom, hogy személyes sértésnek veszi, hogy itt nincs helyi buszjárat. Legalábbis nem így hívják. Az, hogy Ön pesti létére nem képes leolvasni egy egyszerű buszmenetrendet a megállóban az beláthatóan a város, izé, bocs falu, de elsősorban az én hibám. Némi olvasási készséggel, és egy leheletnyi földrajzi ismerettel azért ki lehet igazodni itt is, de hát ez nem Pest. Mert ott azért sokkal egyszerűbb be kell ezt látnunk. Abszolút mellékesen had jegyezzem meg, hogy a város nyugati táblájától a keletiig kényelmes sétával el lehet jutni kábé egy óra alatt. Közbe lehet a sok nevezetesség mellett, helyi parasztokat is látni, itt a poros faluban, akik víz híján koszosan igyekeznek valahova, nyilván a korcsmába...
Aranyoskedvesnéni, tessék most közelebb hajolni egy icipicit... Elárulok most magának egy nagy titkot. Itt, ebbe a koszos, poros, büdös kis faluban van egy szokás... Mégpedig az, hogy ha egy körmercis fráter végighajt a főutcán 80-al, leszarva a zebrát és egyéb helyi állatokat, akkor mink arra aztat mondjuk "Tahó pesti köcsög". Amikor a postán szépen sorban állunk, majd hirtelen, lesből beelőzi a sort egy expenzív ruhás, nyáron is nyakkendős férfi képeslapokkal a kezébe, akkor mink aztat mondjuk "Tahó pesti köcsög". Amikor valaki bemegy egy szállodába, nem köszön, de már beszólt, hisztizik, hogy ki kell töltenie egy három soros kérdőívet, drágállja az ingyent is, amikor ingerült, zaklatott, feldúlt, nyugtalan, feszült, türelmetlen, dühös, mérges, bosszús, haragos, felpaprikázott, indulatos, lobbanékony, ingerlékeny, heves, hektikus, idegbeteg, idegbajos, vérben forog a szeme, mogorva, hirtelen haragú, durcás, stresszes, zavart, felkavart, morcos, zsörtölődő, izgatott, vehemens, zabos, pipa és mindezt egyetlen levegővétellel a recepcióson tölti ki, akkor mink itt a vidéken azt mondjuk "Tahó pesti köcsög"
Az a baj, hogy az esetek többségében igazunk is van..., nem a enyémé, a vidékieké, hanem a magáé, és a fővárosiaké...
És ha már így belejöttem, akkor még egy nagy tévhitet is hadd oszlassak el... (asszem ezt már 30-is írta, kerestem kicsit, de nem tudom, hol.. Mindegy olvasd el az egészet, bajod nem lesz tőle! Sőt!), hogy vidéken NEM ismer mindenki mindenkit. Szóval ha legközelebb beszól valaki a boltba, jobban teszi kedves, ha ott helyben jólmegmondjaneki, mert nekem hiába tetszik mondani, hogy "olyan tüsi haja volt, fiatal és farmer volt rajta, biztos ismeri"... Mer NEM ismerem, azért!!!
