Megmondaná valaki, hogy ez mit jelent? És, hogy hogyan kell?

Mert tökre szeretném amúgy!!!

Most pont így... és nem érdekel semmi, ennyi:

Na ebből ez lett:

a nőgyógyi, hogy ettől a gyógyszertől gyogyós is leszek, nem csak gyógyult... Két napja keresztül tudnám harapni ezt a nyamvadt bolygót, holdastul , napostul...

Nehezítésként, ma körülbelül 30 valószínűleg érthetetlen, ideges embernek kell(ene) elmondanom, 30-szor, hogy mi, merre, hogyan, miért... Valamiért úgy érzem, ma nem vagyok alkalmas munkaerő?!

Ma érkezett egy "rendkívül művelt és kedves" vendégünk, aki miután belépett az ajtón közölte velem, hogy idézem (kár lenne, ha nem maradna örökségül ez a mély értelmű mondat az utókorra) "-Ebbe a büdös, koszos porfészek faluba egyáltalán van víz?"

Mivel akkor és ott nem válaszolhattam méltóképpen, azért kénytelen vagyok itt kipuffogni magam. Nem titkolt célom most egy kis fricskát adni a nagy fővárosiaknak.

Szóval kedves, mélyentisztelt tajparaszt bunkó... Engedje meg, hogy ott kezdjem, nem tudom, hogy ez a nagy, de teljesen tiszta, és friss levegőjű Budapesten hogy szokás, nálunk itt ebben az ósdi kis városban (hát igen, kis baki... nem falu ez kérem, hanem város. Még hozzá ősrégi. Már a római korban jegyezték. A honfoglaló magyarok építettek ide először várat, és olyan kismúltú, jelentéktelen személyek éltek benne, mint a Nádasdy famili, a Draskovitsok, majd Lajos király bajor herceg. Ideköthető valami Tinódi, Gárdonyi  meg Guttenberg, de nyilván nagy barmok lehettek, mivel nem (csak) Budapesten éltek. A városi rangot egyébként 1871-ben elvették, de 1968. augusztus 20.-án visszaadták, a franc se tudja miért?!) mink a nagy parasztok szoktunk köszönni egymásnak. Szóval kezicsókolom!

A büdös falu főútja karácsony környékén (Simon Miklós fotója)

A "falu"-ban amúgy akad némi kis víz. Nem kértük, hogy legyen, csak hát erre folyik egy-két folyó, meg valami meleg lötty bugyog felfelé, a franc se érti mivégett. Ezt a kicsit büdös, de annál forróbb folyadékot egyébiránt már azok a tudatlan rómaiak is felfedezték maguknak (nem konkrétan itt, de 30 kilométeren belül még!). Ez a fura, barbár nép köztudottan nagyon szeretett henyélni, meg dugni, és már unalmas volt mindez a földön, meg a kanapén, hát kitalálták ezt a fura szokást, hogy fürdőzés... Ezt a hülye tradíciót megtartottuk mink a vidéki bunkók is, azért hát a legtöbb háztartásba bevezették már a vizet, úgy egy fél évszázada legalább, de a nagyanyám esküszik rá, hogy előtte sem volt erre senki büdös. Amúgy, mivel ez a hülye gyógyvíz benne van a talajba, ezért jobb híján ez folyik a csapból is, sőt ezzel húzzuk le a WC-t is. (Persze azért itt is klórozzák, nehogy egészséges legyen!) Amúgy egyszer láttam a tévébe, mert persze a vidéki paraszt Budapesten még sosem járt, hogy arra maguk felé is vannak ilyenek, szóval maradhatott volna akár otthon is! Nem azé mondom..., de milyen jó lett volna!

Aztán ha már itt tartunk, ismerjük az angol WC-t (bár tény, hogy egy-két pottyantós még van a kertvégében barhiból), a kábeltévét, a mobiltelefont, hallottunk már az autóról, és egyszer láttunk olyat, aki ismert valakit (természetesen Pesten), aki mesélt neki valami nagy furmányosságról... valami Internet a neve.

Mi vidéki parasztok amúgy itt elég nyugodtan élünk. A sok frusztrációt általában kerti munkával vezetjük le. Ami hasznos, és az ilyen drága emberek után, mint amilyen Ön is, több hektárnyi földet tud az ember felásni, hirtelen felindulásból. Ez a pesti szemmel teljesen értékelhetetlen munka arra hivatott, hogy a boltban legyen mondjuk liszt. A liszt ugyanis nem papírzacsiba terem 1 kilós kiszerelésben. Hagyok időt meglepődni...

Kedvesaranyosdrága... Tudom, hogy személyes sértésnek veszi, hogy itt nincs helyi buszjárat. Legalábbis nem így hívják. Az, hogy Ön pesti létére nem képes leolvasni egy egyszerű buszmenetrendet a megállóban az beláthatóan a város, izé, bocs falu, de elsősorban az én hibám. Némi olvasási készséggel, és egy leheletnyi földrajzi ismerettel azért ki lehet igazodni itt is, de hát ez nem Pest. Mert ott azért sokkal egyszerűbb be kell ezt látnunk. Abszolút mellékesen had jegyezzem meg, hogy a város nyugati táblájától a keletiig kényelmes sétával el lehet jutni kábé egy óra alatt. Közbe lehet a sok nevezetesség mellett, helyi parasztokat is látni, itt a poros faluban, akik víz híján koszosan igyekeznek valahova, nyilván a korcsmába...

Aranyoskedvesnéni, tessék most közelebb hajolni egy icipicit... Elárulok most magának egy nagy titkot. Itt, ebbe a koszos, poros, büdös kis faluban van egy szokás... Mégpedig az, hogy ha egy körmercis fráter végighajt a főutcán 80-al, leszarva a zebrát és egyéb helyi állatokat, akkor mink arra aztat mondjuk "Tahó pesti köcsög". Amikor a postán szépen sorban állunk, majd hirtelen, lesből beelőzi a sort egy expenzív ruhás, nyáron is nyakkendős férfi képeslapokkal a kezébe, akkor mink aztat mondjuk "Tahó pesti köcsög". Amikor valaki bemegy egy szállodába, nem köszön, de már beszólt, hisztizik, hogy ki kell töltenie egy három soros kérdőívet, drágállja az ingyent is, amikor ingerült, zaklatott, feldúlt, nyugtalan, feszült, türelmetlen, dühös, mérges, bosszús, haragos, felpaprikázott, indulatos, lobbanékony, ingerlékeny, heves, hektikus, idegbeteg, idegbajos, vérben forog a szeme, mogorva, hirtelen haragú, durcás, stresszes, zavart, felkavart, morcos, zsörtölődő, izgatott, vehemens, zabos, pipa és mindezt egyetlen levegővétellel a recepcióson tölti ki, akkor mink itt a vidéken azt mondjuk "Tahó pesti köcsög"

Az a baj, hogy az esetek többségében igazunk is van..., nem a enyémé, a vidékieké, hanem a magáé, és a fővárosiaké...

És ha már így belejöttem, akkor még egy nagy tévhitet is hadd oszlassak el... (asszem ezt már 30-is írta, kerestem kicsit, de nem tudom, hol.. Mindegy olvasd el az egészet, bajod nem lesz tőle! Sőt!), hogy vidéken NEM ismer mindenki mindenkit. Szóval ha legközelebb beszól valaki a boltba, jobban teszi kedves, ha ott helyben jólmegmondjaneki, mert nekem hiába tetszik mondani, hogy "olyan tüsi haja volt, fiatal és farmer volt rajta, biztos ismeri"... Mer NEM ismerem, azért!!!

megálltam a lelki fejlődésemben, de lagalább nem történik velem semmi...

Azt hiszem az a nehéz abban, ha valaki saját magában turkál (semmi erotikus gondolat), hogy mire közel kerülhetne a felismeréshez, a nagy válaszhoz, addigra frankón mélyre tud süppedni az önsajnálatban.

Hogy azért annyira ne legyek elkeseredve igyekszem magam feldobni spéci dolgokkal, mint például kakaóscsiga, túrósrétes, józene, jóhumor (Hofi, ki más?). Ez viszont úgy hat rám sajnos, mint amikor 15 órás gépezés utáni fejfájásomra beveszek egy aspirint, és nyomom tovább a gép előtt... A fejem már nem fáj, hát mi bajjom lehet? A kedvem jó, miért ne lenne? Csoki bennem, zene a fülembe, humor a májamba! Csak most már azért mégis lépni kéne egyet újra, mert kurva magas az a hegy...

Ilyenekkel doppingolok, pedig nem kéne

aki mindig, mindenhol, mindenkinek meg akar felelni!

Legalábbis, azt hiszem ez lehet az oka a nem kevés kudarcnak az életemben.

Hogy is értem ezt? Hát ugye egyrészt állati jó feleség akarok lenni, meg jó gyerek, meg jó unoka, meg jó dolgozó, meg jó barát, meg segítőkész az idegenekkel, meg kedves, meg mindig humoros... Olyan, aki gondokat gyorsan és ügyesen belapátolja magába, mint a nokedlit, rágás nélkül. Reggeli álmosságot egy ásítással legyőzni, frissen, fitten, jókedvűen...

De ki a franc bírna úgy élni? Pláne tökéletesen, a legkisebb hiba nélkül? Ja hát egy angyal talán. (Fura Oliver is, a mama is mindig leangyaloznak. "Te vagy az én kis földi angyalom!" mondogatja a mama. "Te egy angyal vagy!" mondja Oliver) De a lóf@szt vagyok én angyal. Se habos-babos ruhám, se szárnyam... Én ember vagyok, annak se a legjobb... Hát itt-ott el-elb@szom a dolgokat. Hol többször, hol kevesebbszer (függ ez a menstruációs ciklustól a hold járásáig mindentől). Erre aztán begörcsölök! Mélyen és szívszorítóan elkezdem sajnálni magam. De sajnos ehhez rengeteg idő kell, úgyhogy az első hiba magával vonzza a másodikat, a harmadikat... Végül aztán felkapom a vizet, "Jó nekem ez se megy, hagyjuk" (Pontosítva a mondatot "jó nekem ez se megy, és különben is könnyebb ellenállás irányába indulni kevésbé fárasztó, hagyjuk")

Így hagytam félbe a fősulit (illetve így jártam oda 4 év helyett 5 és felet), így hagytam teljesen abba az egyetemet, kétszer a jogsi megszerzését, és így fordulhat meg a fejembe az, hogy feladom a házasságom...

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem akarnák angyal lenni! De az angyalok olyan kis ari pufókok, nem? És mindenki szereti őket!

- Szia mami!

- Szia! Ettél?

- Ettem!

- Biztos ettél!

- Igen ettem!

- De ebédet is!

- Mama ettem!

- Akkor ettél!?

- ETTEM! Képzeld lemostam a kocsit!

- Megfáztál!

- Nem fáztam meg!

- De nem vittél pulcsit!

- De hoztam!

- Akkor nem vetted fel... Istenem megfázott ez a gyerek!

- Mama, felvettem és nem fáztam meg!

- Akkor nem fáztál meg?

- MAMA NEM FÁZTAM MEG! Majd holnap megyek!

- Leteszed? Még nem is beszélgetünk...

Jó is az ha az emberért aggódnak!

Az, hogy kint még néhol látszik a hó maradéka... Az, hogy még néha minusz van... Az, hogy még csak februárt írunk... Az senkit ne tévesszen meg! 

Ugyanis én ma megejtettem az évi első, szabadtéri kocsi mosás és porszívózási délutánt.

TAVASZ van emberek!!!

hogy lassan 28 éve élek ezen a földön, de egy 86  éves falusi vénasszonynak kell felhívnia a figyelmet arra, hogy ha egy pasi kikezd velem.

Azt hiszem, hogy egy óriási szociológiai csoda, hogy egyáltalán én férjhez mentem. Még az a szerencse, hogy Oliver ilyen egyértelmű fiú!

Azon töprengek, hogy vajon eddig hányszor örültem intellektusom/személyem/humorom mindenhatóságának, miközben a szembeülő tudatosan flörtölt velem? (És azon is, hogy ha most visszautazhatnék az időben úgy 10-12 évet, vajon elhinném-e magamnak, hogy olyan nő vagyok, akit akár akarhatnak is a pasik? Tuti nem, hiszen még most se hiszem el igazán!)

Vajon csak én vagyok ennyire vak ezekre a dolgokra???

hogy csak nekem engedi beadni apu az injekciót! (Különben meg b@ssza meg gyorsan az ánuszát az állam bácsi a TB hosszúkás, de mégis vaskos dákójával, hogy a hozzátartozónak kell egy félhülye embert napjában kétszer egy 20 centi hosszú, 1 centi széles tűvel böködni! Hát hova, illetve pontosítok, melyik ember zsebébe került az a TB, amit apám 30 éves munkaviszonya alatt kitermelt???)

Szóval most már ezerbiztos, hogy alkoholista leszek. Drogos ugyanis nem lehetek! Undorodom a tűtől!!!

Na most ezt csináld meg egy olyan emberrel, aki szerint az egész tök fölösleges, "nem kell", "neeeem keeeelll", "Boldizsárka NEEEEEM!!!!", és közbe rugkapál, és ordít, és csak úgy kábé a duplájával több kiló nálad... Jah, szerintem is!

persze csak tök véletlenül, egy valaki elolvassa, ezt a bejegyzésem, légyszi írja már meg nekem, mert nagyon jó lenne tudni, hogy ő is szokott-e lefekvés előtt álmodozni, vagy csak én?!

Olyan dolgokra gondolok például, hogy nem ott él ahol, hanem valami teljesen más helyen, mittomén, New Yorkba, vagy egy nagy farmon..., és valaki teljesen más ember, egy sokkal jobb ember, persze! Egy tök jó pasival, vagy nővel van, aki szereti, vigyázz rá, persze ultra gazdag... (és tök jó az ágyban!) Vagy, hogy kicsit pasibarátabb legyen a kérdés, mondjuk híres rocksztár, akinek ultrapenge versenyautója van, és persze minimum kétszer leszerelt már ramboképzőből, a karja meg 40-es (és a ..., szóval tök jó az ágyban!)

Ilyet tényleg csak gyerekek szoktak ugye??? Vagy buggyant vagyok???

Végül is mindegy, megyek lefekszem, aztán elképzelem, hogy tök normális felnőtt vagyok!!

Ugyanis a genetika alkoholos filcével van felírva a homlokomra, hogy lehet! Mit lehet! Kell!!! Könyörög érte a két vaksi szemem a kontaktlencse alól. Ezért, hát kihasznál az Oliver, a mama, anyu, apu, a főnököm, az Oliver főnöke, anyám főnöke, a szomszéd néni, a barátaim.

B@ssza meg, az imént túlozni akartam egy kicsit (a nyomaték kedvéért), de istenbiz a felsoroltakra mind-mind tudnék konkrét példát mondani!

Változnom kéne, mert rohadt időigényes minden kérést teljesíteni (ebből is látszik, Mikulásnak lenni szívás!)! És nekem meg időt kéne szakítani hajmosásra, mert lassacskán raszta leszek.. Aztán akkor senki nem fogja megsimizni a bubimat, hiába csóválom a farkam mindenkire nagy boci szemekkel...

az ilyen "gagyi" zenék azért jók:

 ha egyáltalán jók...

mert mindenki arra gondol, amikor hallgatja őket, amire csak akar...

Szóval érted, hallgatod a számot, a szövegnek semmi értelme, de a ritmusa jó (! mondjuk azért ez kitétel, hogy valamilyen szempontból "fogható" legyen a ritmusa!), és a számból meg-megragad egy-két szó, és te azt úgy magyarázod magadnak, ahogy neked tetszik! Amilyen hangulatba vagy...

Nekem pölö, ez a szám, amellett, hogy hányás, a szabadságot szimbolizálja.. Meg ne kérdezd miért! 28 múltam, szóval az emoról, csak úgy hallottam, mint a nagymamám a celebekről... ja-ja a TV-ből... Ezt az érzést sugallja... Meg azt, hogy ne add fel, mert van még hova, van még miért, van kinek...

B@sszameg zenei analfabéta vagyok!!

egész jól megvagyunk.

Már kétszer meg is ismert! "Boldizsárka, de meg nőttél!" -ezt mondta.

Pedig egy centit se mostanság, lemértem!

hívja az embert a vér szava?

Csak azért kérdezem, mert édes jó apám leesett a lépcsőn egy fél emeletet. Majdnem sikerült meghalnia!

Megszeppenve figyeltem, hogyan birkózik az agyam a szívemmel. Amíg nagy volt a para, addig a szív vitte a prímet. De ahogy fokozatosan javult az állapota, úgy erősödött fel egyre jobban az agyamba lévő kórus. "Noooormáááális vagy? Mi a f@szt parázol?" Ordibálták odabentről azt is, hogy "emlékszel még arra, voltál úgy 8 éves, amikor beléd rúgott teljes erővel, mert akartad elengedni inni"? "Emlékszel, hogy 12 évesen visítva örültél a Fiderikusz show-n, hogy a mama meg ne hallja, hogyan ordít apád anyukáddal"? "Nem dereng véletlenül, hogy a 18-dik szülinapodon reggel 9-kor elment számosgyertyát venni a tőletek 6 percre lévő cukrászdába, és éjjel 11-kor ébresztett fel, hogy a markodba nyomja a 6 darabba lévő viaszhalmazt"? "Kicsit se számít már az a gyomorszorító érzés, amikor 21 évesen az akkor már vagy két hónapja neked udvarló pasi kopogott be a bejáratiajtón, hóna alatt az apáddal"? "Te tényleg meg bírtad bocsátani azt, hogy a nászutad első három napját végigbőgted, mert édes jó apád arra a kérdésre, hogy milyen volt az esküvőm, azt a választ adta (az egyetlen gyermeke egyetlen esküvőjére), hogy szar, mert nem ihattam eleget?"

"De hát azért volt egy csomó jó is"- válaszolt a szívem. "Emlékszel...., ööö..., emlékszel... ööö... na emlékszel, vett neked egy biciklit. Jó hát pirosat? És? Attól még gurul, hogy utálod?" "Bunkó, hogy utálhatod, ez az egyetlen emléked lenne róla, ha meghalna. És különben is, olyan jó ember, amúgy... Nem tehet róla szegény... Az alkohol rabja.., ha nem inna..., és különben is talán majd most... Légy jó kislány!"

Csak azért kérdezem, mert úgy néz ki, hogy megmarad, és lehetséges, hogy jó pár napot együtt fogunk tölteni mostanság! És szegény olyan halkan beszél, félek, hogy nem fogom meghallani, hogy mit mond, az agyamba ordító kérdéstől: "Megérdemli ez egyáltalán, hogy törődjek vele???"

nem sikerült kioltani anyósomék körülbelül 2 méteres kapuján, a körülbelül 2 méter széles autómmal. Erre újabb "ékes" bizonyíték csúfosodik a baloldalon. (na ott eddig még úgysem volt) Még mák, hogy a tükör nem fix, különben most eggyel kevesebb lenne az autómon, és eggyel több a táskámba...

Erről az jutott eszembe, hogy amikor kicsi voltam mindig azzal a szöveggel öltöztettek föl, hogy "vigyázz, le ne edd", "vigyázz, ki ne lyukaszd (vagy likaszd, ha apumamáéknál voltam)". Ilyenkor persze tuti, hogy valamelyik - legtöbbször mindkettő - megtörtént. Úgy nőttem fel, hogy soha nem tudtam milyen színű nadrág van rajtam, annyi katica, csiga, autó, szőke kislány/kisfiú, mackó, pöttyös labda, aktuális mesehős (törppillára például élénken emlékszem. A bal farpofámon hordtam úgy 2-3 hónapig), más már befoltozhatatlanná vált nadrág anyaga volt rajta.

A helyzet azóta sem változott...

Úgy látszik én genetikailag képtelen vagyok "vigyázz"-ni! 

és ki hitte volna Boldizsárkáról anno, hogy pár év és divatdiktátor lesz

fogtam bele (ismét...) a blogírásba, mert egyedül vagyok (ismét...) (Az előző (khm.. 2 darab) próbálkozás csúfos kudarcba és érdektelenségbe fulladt, Isten nyugosztalja őket.)

Na nem úgy vagyok egyedül, hogy soha senki rám nem nyitja az ajtót. Nem! Én a száz meg száz generáció óta öröklődő társas magányban élek. A minap, mikor erre ráébredtem, elkezdtem azon filózni, hogy vajon én hogy jutottam el ide? Vajon hány apró kompromisszum árán (na jó, ma ne nézzük a CSI-t..., na jó ma hallgassunk mást, ne punk-rockot, hallgassuk azt, amit te szeretnél drágám...)? 

És... semmi!

Semmi nem jutott az eszembe. Hiszen végül is semmi komoly nem történt, csak...

Csak mi?

Hosszú ideig ültem a 2*2 méteres cellámba, a zúgó gépek zörejétől egyre jobban betompult az agyam, az óra másodperckattogásának ritmusárát átvette a szívem, egy lettem a forgószékkel... Rendíthetetlenül kutattam az agyam pókhálós-poros polcain, egyre visszább az időbe. Emlékfoszlányok jöttek-mentek, és mindegyiknek elmondtam búcsúzóul: "nem voltál olyan különleges ám, csak..." Csak mi a franc?

Meg kell találnom a választ! Azért, hogy működjön a házasságom, hogy feléledjenek a barátságaim..., hogy újra én legyek én. Hiányzom magamnak, na! Úgy összeszoktunk már, azért... Azért az már tényleg egyedül van, aki még magát se találja maga mellett, nem?

Magamba kéne hát valahogy megkeresni a választ, de ez eléggé hosszú folyamat lesz asszem... Amilyen agyam nekem van, mire a végére érek (ha egyáltalán elérek valahova) elfelejtem az elejét. Hát nem! Inkább leírom! Ide! (itt talán biztonságba lesz... tőlem is!)

a félreértések elkerülése végett. Boldizsárka nő! Ráadásul férjezett.

A fiú név azonban nem véletlen... Boldizsárka egy fiús lány. Olyan, aki 5 évesen azzal töltötte "szabad perceit", hogy Trabant index-karból csavarozta ki-be a benne lévő 4 darab csavart. Aki 15 évesen RAM-ot rakott a számítógépébe (hm... sütött bele). Aki tudja, hogy mijaza PASCAL, a Visual C (használni nem!), a torrent, tud illegális szoftvert rakni a telefonjára (segítséggel moddolni is), tudja, hogy mit jelent a TDCI egy kocsi hátulján (naná, hogy azt, hogy te duci). Aki (hamar gyors körülnézés után) elmondhatja magáról, hogy 30 cm-es sugarú körben 3 db kütyü veszi körül.

Boldizsárka vékony (többes szerint sovány), pedig zabál, mint egy disznó (hűtőből..., és sose készít szendvicset): Boldizsár az év jelentős részében rendelkezik legalább egy darab pattanással, a haja göndör (mint az afróké), a szeme meg rossz (mint a vakondé). Boldizsárka általában farmerben, topban (télen garbóban) és sportcipőben van. Tisztességesen kisminkelve is csak egyszer volt (az esküvőjén).

Boldizsárka dolgozik. Sokat! Egy 2*2 méteres cellába becsukva vigyorog az elé érkezőkre, és mivel rendkívül jól nevelt, ezért csak miután elmentek előle, akkor káromkodik (de nagyokat). És csak néha mutat be a pult alatt...

Egészébe véve azért bírjuk Boldizsárkát!!